ÓRIÁS VAGY

Óriás vagy szememben

A felhők alatt,

S innen lentről csodálom tündöklő arcodat.

Testedből forró szeretet árad,

Karoddal átölelsz engem s a világot.

Szavaid papír-sziromként hullnak a földre,

Szeretni csak azt lehet,

Kire feltekintesz örökre.

Bezárni őt boldogan elnyújtózva,

Forró most tenyerem,

Füstté válsz benne,

S hulló könnyekkel zárlak lelkembe.

Bezártál váradba

Egy csodás álom után,

S kitárt karokkal várlak

Minden ébredés után.

Mostartól kb 35 km-re található a Kravica vízesés.

Pontosabban, a Trebizat folyón, Ljubuskitól hét kilométerre délkeletre.

Pompásak és a látogatóknak felejthetetlen élményt jelentenek. Ezek a legnagyobb és legszebb vízesések Hercegovinában.

26 méter magasak, és körülbelül 120 méter szélesek,félkör alakúak és

mészkőből alakultak ki.Nyaranta sok látogató és fürdőző látogatja meg őket.

Idén nyáron többször megfordultam itt, volt hogy csak egyedül, akkor leültem és szívtam magamba azt a hatalmas nagy energiát amit ez a gyönyörű vízsugár adott, és azon gondolkoztam, hogy hihetetlen szerencsésnek mondhatom magam, hogy egy ilyen csodánál lehetek,közben rengeteg fiatal, párok, barátok, turisták tömkelege, akiknek a szemükben szintén a lenyűgözöttséget láttam.

MEGSZÜLETTÉL

Elnyúlok fáradt testtel,

Reszkető kezeimmel,

9 hónap fogam között,

Pici tested kiköltözött.

Köszönöm a szivárgó könnyeknek,

Hogy álmom virága megszületett.

Nevess nagyot, fogd marokra ujjam,

Harapd az örömöt, szemed hadd bámuljam.

Te gyönyörű! A világ csodája!

Ámulj a létezésen és megannyi örömöm

Szívedet majd átjárja.

Mától tied a föld, a víz, a levegő,

Tied az élet és vele az erő.

Az égboltról tudd, hogy mennyország,

És soha ne bánts senkit sem.

ANYA VAGY

Kinyitom szobája ajtaját.

Feláll… és felemelt fejjel kisétál.

Lába alatt recseg az öreg föld,

Tenyerében mosolyognak az évek,

Sóhajában dúdol a sok a könny, mely összefolyt.

S mint régen, minden beteg levél előtt letérdel.

Életet ad ujjaival, örömet mosolyával.

Bólint az öreg fa, jutott egy reccsenés minden napra.

És bólogatnak a lombok, tőlük kaptad a hűvös árnyékot.

Úgy hallgatod, hogy meg sem hallod,

Betelve füled hívó szavakkal,

Szemed sugárzó arannyal,

A nap lihegő csendje,bársonyt vet hű szívedbe,

S mire nyugovóra tér,

A homlokára hullott haja-derekáig ér.

Nevét az egyházi épületekről kapta, amelyek alapjait a római villa maradványain ásták ki és amelyek a keresztény vértanúnak Szt. Hermagórnak-Mogornak voltak szentelve,innen a Mogorjevo-Mogorjelo.



A Neretva jobb partján fekszik , egy kilométerre délre Capljinától ciprusfákkal körülvéve, amelyek különös varázst adnak neki.

Itt a Neretva mentén, régészeti lelőhelyet tártak fel és ásatásokat végeztek 1899-1903. között.

Krisztus előtt az 1. és 2.

Ajvárral először,itt Mostarban találkoztam.

A csevapcsicsi, hagymaszeletek mellett sosem hiányozhat a számomra már megszokott sült paprika mártás, hihetetlen változatos pikáns és még pikánsabb ízeivel.

Egy nagyon kedves mostari hölgytől a napokban kaptam ajándékba egy üveg saját, házilag készített ajvárt.

Azt hiszem az ízek magukért beszélnek, és hihetetlen ízkombinációval találkoztam.

Kissé füstös, enyhén csípős, nagyon gazdag ízek, a mással össze nem mérhető balkáni temperamentum egyesült az üveg tartalmában a hosszú, napsütötte nyár zamatosra érlelt zöldségeivel – az egészet tekintélyes mennyiségű olaj koronázta, hogy a nem kevésbé hosszú téli időszakban is légmentesen zárt és tartós maradjon.

Tegnap Zitomislic-ben jártam.

Zitomislic faluba a "Crkvina"-nak nevezett helyen, a Neretva bal partján Mostartól 17 km-re található a monostor és templom a 16. századból, amelyekben magas művészeti értékű , értékes oltárfalat, régi ikonokat és értékes kéziratokat őriztek meg.

A háborús rombolásokban 1992-1995.