.

TE ELMENTÉL

Te elmentél,
Én maradtam,
Millió szerelmesek közt egyedül.
Fáradt szívemet elsirattam,
Teli szerelemmel, neked tartogattam.
Utcákat járom egyedül
Kimondhatatlan bánattal.
Csókod száraz cserepei számon,
S lelkem csillagát nem találom.
Téged várlak, ha leszáll az éj,
Alvó szemem téged kér.
De én csak virrasztok, nyitott szemmel,
Mert Te, az álmom nem jöttél el.
Téged várlak, mióta e két szív összeért,
Mióta homlokunk izzadtsága
Esőként zúdult a világra.

"....láttam igazi szeretetet! És igazi boldogságot! És találkoztam valódi hittel is !....Csodatévő hittel!
Ezek a Nagy Szavak nem olyasmik, amik születésünkkel adatnak....ezeket megkell valósitani.
Ki kell hozni magunkból.
Meg kell valósitani őket!
Ezek varázsszavak.
Lelkünk mélyén élnek, és ott is maradnak, ha nem tesszük valóvá őket.
Maguktól nincsennek készen.
Boldognak senki sem születik- azt meg kell teremteni.
Erre senki sem tanit bennünket.
A Nagy Szavakat hozzuk ugyan magunkkal, ott rejlenek gyermeki lényünkben, mint két lábon állásnak és járásnak képessége, de ha nem küzdünk meg értük , ott is maradnak megvalósitatlanul.

Mostar és környéke mindig tartogat számomra új és újabb pillanatokat!

Ez így történt azon a szeptemberi napon is amikor valaki mutatott Nekem egy képet, és azt mondta ide szeretnék elmenni:

A képen egy vízesést láttam és a kép alatt a Kocuse vízesés felirat volt.

Már itt élek egy ideje, azonban picit meglepődve néztem a képet, és elkezdtem információt keresni erről a kép által igen csodálatosnak látott vízesésről.

Különböző fórumokon, ismerősöktől érdeklődtem, de volt hogy mostari lakosok is vonogatták a vállukat, hogy passz, ők csak a Kravica vízesést ismerik itt a közelben( Kravicáról már tettem említést ).

Részlet Saint-Exupéry Citadella-jából:  A barát az az ember, aki nem mond feletted ítéletet. Mondottam neked, ő az, aki megnyitja ajtaját a vándornak, mankójának, sarokba állított botjának, nem unszolja táncra, hogy aztán megítélhesse tánctudását. És ha a vándor az utakat vidámító tavaszról mesél, a barát az, aki benne a tavaszt fogadja házába. És ha arról mesél, milyen borzalmas éhinség dúlt abban a faluban, ahonnan jön, akkor vele együtt szenved éhséget.