Az ember társadalmi zónája az a távolság, amit társas érintkezés, beszélgetés kapcsán még nem érzünk kellemetlennek, zavarónak, ha idegen emberekkel érintkezünk.
A társadalmi zóna városi embereknél általában 0,7- 2m közé tehető, falun élő embereknél 1-4m. Ennél közelebbi távolságot intim zónának nevezzük, ahova ha idegen ember kerül, akkor stressz alakul ki, mert az intim zónában csak azokat tűrjük meg, akiket szeretünk, akik közel állnak hozzánk.Ezért van jelen a stressz a városlakó ember mindennapjaiban , hiszen elég ha felszáll egy tömött buszra.
Az intim zónán belül tehát csak a szeretteinket és nagyon közeli barátainkat viseljük el, ezért nem mindegy ki ölel. Valakitől az ölelés zavaró, valakitől, nagyon is elfogadható sőt, kívánatos. Annak eldöntéséhez hogy kit viselünk el, illetve ki nem zavaró, kifinomult érzékekre van szükség. A félreértés, a zavartság általában ebből adódik.
Hiszen lehet hogy én úgy érzem, szívesen megölelnék valakit, de az ő számára én idegen vagyok.
Sokat jelent a neveltetés a társadalom, ahol élünk és a szokások.
pl.: szívesen megölelem a feleségem barátnőjét, mert ismerem és csinos nő, de nem szívesen ölelném meg a szomszédomat, aki férfi.
Az egyik esetben érzem hogy "belefér" az intim zónámba, a másik esetben zavaró ugyanez. A hangsúly itt az "érzem"- en van.
pl.: az északi népek (Német) sok esetben úgy táncolnak lassú táncot, hogy a két partner között 0,7-1m távolság van és nincs testi kontaktus (pl ha munkatársak egymással táncolnak)
Ki érti ezt ? Mert én nem, hiszen a mi kultúránkban a tánc, a nyilvános testi kontaktus azon formája, amit idegenek is elviselnek egymás között. (Az idegen itt nem teljesen vadidegent jelent, de még az is elfogadható egy ismerkedési esten.)
Az ölelés, a testi kontaktus nagyon is fontos , de nem igazán a számunkra idegen emberektől várjuk ezt.

Válasz

Napi négy ölelés kell a túléléshez, nyolc a szinten tartáshoz és tizenkettő a gyarapodáshoz” – állította Virginia Satir amerikai pszichológus.

Az ölelés az egyik legbensőségesebb mozdulat két ember között. Érzékeltetjük vele a szeretetet, a szerelmet, a barátságot. Szakemberek állítják, hogy napi húsz másodpercre lenne szükségünk az érzelemdús szeretgetésből és sokkal boldogabb emberek lehetnénk. Az ölelés megnyugtat, növeli az önbizalmat, biztonságérzetet ad, hogy van valaki akire számíthatsz, segít legyőzni a félelmet, erőt ad… Az ölelésben az egész testünket átjárja egy finom, jóleső érzés, és semmilyen külső dolog nem kell hozzá, mindig kéznél van.

Öleléskor a két szívcsakra összeér, ettől indul el az a bizonyos bizsergető érzés. Ezért fontos hogy mikor megöleljük a másikat, akkor a két mellkas simuljon össze. A szoros testi érintkezéskor a két ember aurája szinte összeolvad, amikor bioenergiát adnak át egymásnak. Kiegyenlítődik az aurájukban fellelhető hiányok és feleslegek, mindegyikük azt adja a másiknak, amire szüksége van.
Az ölelés lecsendesíti a lelket, megnyugtat. Egy pár pillanatra el tudja feledtetni a világi dolgokat, a problémákat és erőt ad. Az együvé tartozás olyan intenzív érzését váltja ki bennünk, ami semmilyen más módon nem érhető el.

Ne szégyelljük átölelni szeretteinket. Ezzel nem csak nekik teszünk jót, hanem önmagunknak is.
Nagyon sokan gondolnak arra, hogy mit gondol róluk a külvilág, hogy ha ölelkeznek. Nagyon fontos dolog, hogy mikor megölelünk valakit, akkor ne gondoljunk erre, mert így nem tudunk segíteni. Ha közben arra gondolsz, hogy hányan néznek, akkor szinte stresszeled magad és elzárod a szeretet útját. Fontos hogy engedd el magad, csak kettőtökre figyeljél, csak ő létezzen számodra, senki más. Figyelj rá, csak rá gondolj, ne kalandozzanak el a gondolataid, mert csak akkor fogod átérezni, hogy mire van szüksége.


Nagyon köszönöm Magdi ezt a bejegyzést, tudom, hogy "miért pont most " írtad...bennem is bennem van...;-) "Hasonló" napokat;-)

Válasz