Mostar Bosznia-Hercegovina déli részén fekszik.  
 

  

A város területe három kerületre tagolódik:

Bijelo Polje (Fehér mező) az északi rész, amelyben a nagyobb elővárosi települések találhatók; Mostarska, amelyhez Mostar városa és a nyugati elővárosok tartoznak; Bišće Polje, amely a város déli részét foglalja el és hozzá tartoznak a déli elővárosi települések, valamint a mostari ipari terület is.

A legismertebb dombok a város körül: Hum, Brkanovo Brdo, Galac, Orlovac, Mikuljača, Žovnica, Planinica és Fortica. Maga a város 60–80 méteres átlagos tengerszint feletti magasságban fekszik.

A két legismertebb hegy Mostarban a Velež és a Prenj.

Prenj képrészlet:

Mostar két legjelentősebb folyója a Neretva és a Radobolja, ezenkívül itt található a Drežanjka, a Buna, a Bunica és a Jasenica is.

Hercegovina éghajlata kontinentális, egyúttal a hegyvidéki éghajlat hatása is érvényesül, amely a tikkasztó meleget okozza a térségben.
Ezen belül Mostarban az éghajlatot befolyásolja a Neretva folyó, illetve az Adriai-tenger közelsége.
Az átlaghőmérséklet itt a leghidegebb hónapban, januárban 6, míg a legmelegebb hónapban, júliusban 26 °C.

Mostar egy gyönyörű török hangulatú kisváros, amely az Öreg híd és környékének a szépsége miatt már évtizedek óta a világörökség része:

Mostar területén már az őskorban megjelent az ember. A római időkben már egész korán, még a keresztényüldözések idején megtelepedett az új vallás. A római bazilika romjai máig fellelhetők. A népvándorlás kora alatt és az utána létrejövő különböző szláv államok idején is fontos település maradt.
Fénykorát a török időkben érte el, a XVI-XVII. században. Ekkoriban a város rohamosan terjeszkedik, fejlődik a kézművesség és a kereskedelem, és oktatási és kulturális központjává válik a térségnek.
A város lakossága a 17. században eléri a 12.000 főt, ami ekkoriban nagyvárosnak számít.
1631-ben már 22 dzsámival büszkélkedhetett a város, pl. a Koski Mehmed dzsámi.

A törökök gyengülésétől kezdve a város is hanyatlani kezdett, amely még az osztrák-magyar megszállás alatt is folytatódott. Ez idő alatt csak a kulturális és az oktatási szerepe maradt kiemelkedő.

A II. Világháború után az alumíniumipar, a repülőgépipar (Soko), a textilipar és a mediterrán növénytermesztés központjává válik.

A délszláv háború alatt a város elképesztő mértékű kárt szenvedett.
1992-ben a szerb és a montenegrói csapatok támadták a várost, majd 1993 májusától az addig szövetséges horvátok és bosnyákok közt is kirobbant a háború.
A boszniai horvát csapatok megtámadták a város muszlimait, elűzték őket otthonaikból, és tömegesen vitték őket a Neretva keleti partján (ez a mai bosnyák rész) lévő fogolytáborokba.
A konfliktus két évig folytatódott, közben az erősebb horvátok rommá lőtték a város muszlim oldalát, és stratégiai okokból 1993 novemberében megsemmisítették az Öreg hidat (Stari Most).
Ez az esemény nagyobb visszhangot keltett, mint a több ezer halott.
/ de erről még bővebben írni fogok /.

De nézzük csak nagy vonalakban mi lett a háború eredménye:

A háború eredményeképpen 2.000 lakost öltek meg és 26.000 pedig elmenekült az EU adatai alapján. A várost sokan a II. Világháború végi Drezdához hasonlították, mivel több mint 5.000 építmény lett teljesen tönkretéve.
Az ipar, az infrastruktúra és számos kulturális-történelmi emlékmű teljesen tönkrement.

Egy ideig még a Neretvát is elaknásították, de mára már fölszedték ezeket.
Az addig három nyelvű városból a szerbek mind elmenekültek, a horvátok és a bosnyákok pedig a város két különböző felén élnek (a két nép közti határvonal nagyjából a Neretva).
Sokáig még a város egyik feléből a másikba se lehetett átmenni, mert gyakran verés lett a vége.
Tapasztlataim alapján az ellentét napjainkban is megvan, de talán nem olyan drasztikus mértékű.

A várost közigazgatásilag kettéválasztották a háború végén, és ez 2003-ig így is maradt( külön volt a rendőrség,a hivatalok, stb....).

Mára a város szerencsére hatalmasat változott.
Az épületek legalább 90%-át helyrehozták és rengeteg új házat építenek mindenfelé.
A régi ellentéteket a turista nem is érzékeli (kivéve a még meglévő romos házakat), nyugodtan járhat-kelhet a város bármely pontján éjjel-nappal.Soha nincs az az érzésem, hogy ha éjszaka kimegyek az utcára, hogy valami baj fog történni. A lakosok akkor kezdenek "élni", mindenki sétál, gyerekek játszanak, kávézók tele vannak , hihetetlenül kedvesek, mosolygósak...olyan igazi temperamentumos, mediterrán város.

Viszont az tényleg megfigyelhető, hogy a lakosság körében is jóval kisebbek az ellentétek, a város két fele közt ők is szabadon járnak, és a kapcsolatok is gyorsan javulnak a két nép között.

Kedves Barátaim, Klubtagjaim, Mostar kedvelők!

Nagyon köszönöm, hogy tagjai vagytok Mostar és környéke közösségének!

Számomra Mostar, nagyon fontos, hisz itt élem a mindennapjaimat, itt történnek velem nap mint nap újabb csodák, meglepetések.

Mostar egyre inkább a szívem középpontjába lakta be magát, hogy miért?

Egyszerű:

Tényleg a fények város...:)

Közösségem, a Ti segítségetekre irányul, hisz Mostarban rengeteg turista megfordul, köztük nagyon sok magyar.

Több megkeresés és tapasztalat útján azt tudom mondani, hogy mindenki egy-egy nyaralás előtt tájékozódik (internet, utazási irodák, uti könyvek ), de sok esetben bizalmatlanok és keresik a megfelelő segítséget, akár pozitív akár negatív információról legyen is szó.

A közösségemnek pontosan egy összefoglaló-támogató segítsége van az ideutazni vágyóknak, vagy egyszerűen mindazoknak akik szeretnek utazni elmélyülni egy számukra ismeretlen környezetben.

Szeretném, ha bizalommal fordulnátok hozzám, számíthatok a segítségemre!

De én is szeretnék kérni Tőletek:)

A klubom minél szebben fejlődjön, ehez TI is kelletek, a hozzászólásaitok, véleményetek nélkül nem lesz tökéletes a közösség!

A barátaitok nélkül szintén nem, hiszen ha többen vagyunk, akkor több beszélgetés, jókedv van a közösségben.

ezért, kérlek Titeket, hívjátok meg a Barátaitokat, Ismerőseiteket:-)

Legyen Mostar közössége egy olyan hely, ahova minden nap örömmel néztek be:)

Szép napot!

Mostar Viki